1. rész

1. fejezet.

-Peggy! –szűrődik át az ajtón anya ideges hangja.- Hányszor szóljak, hogy gyere légy szíves segíteni?

- Naaah… Még csak… -felemelem a fejem, és az éjjeliszekrényen kattogó órára pillantok.- Úristen! Anya miért nem szóltál hogy már ennyi az idő? –kiáltom az ajtónak, hátha még anya meghallja.

- Kicsikém, már mióta ébresztgetlek! Ez a huszadik alkalom, hogy szólok! –mondja, és benyit.- Te szent ég! Mi ez kupleráj? Öltözz fel és tegyél rendet, Matty-ék mindjárt itt lesznek. – Mi? Matt-ék? Miért? Lassan az egész életünk Matt-ék körül forog, nem kéne néha pihenni is?

- Matt-ék? Miért lesznek itt? –kérdezem a fölsőmet átvéve.

- Apád áthívta őket grillezni, emellett itt lesz még a nagyi is, Christina nénikéd, Parsonsék és Demetria. –Jól hallottam?  Azt mondta, Demetria? Jaj ne… Az a csaj meg keseríti az életemet! Nem érdekel, hogy apa főnökének a lánya, én nem nyalok neki… Nagy sóhajtás hagyja el a számat.

- De jó lesz… -fintorgok.

- 10 perc múlva csillogjon ez a szoba! –mondja, és kimegy.

Én gyorsan megágyazok, felveszek egy farmer rövidnadrágot, és egy fekete trikót, ami kicsit dekoltált, de nem baj… 
Aztán felporszívóztam, elraktam a könyveimet a polcra, meglocsoltam a növényeimet, leportalanítottam a polcokat, és ki ráztam a szőnyeget is. Kerek 10 perc állt rendelkezésemre, de 5 perc alatt kész lettem. Ez rekord!

Boldogan ugrándozok le a lépcsőfokokon, amikor anyával találom szembe magam.

- Kész vagyok, anya. –jelentem.

- Rendben. Akkor pihenhetsz. –mondja mosolyogva. És besétál a konyhába.- Éhes vagy?

- Egy kicsit. –szaladok utána, és az asztalról elveszek egy almát. – Ezzel beérem egy darabig. –mondom, és a nappaliba sietek. Bekapcsolom a tv-t, amikor egy ismerős zene hallatszik a fotel alól.

- A telefonom! –kiáltom, és a csörgő készüléket kezdem el keresni. A hang egyre erősebb, egy pillanat alatt megtalálom, de annyi időt se szánok rá, hogy megnézzem ki hív. Csak megnyomom a zöld ikont. – Halló?

- Szia Peg. – szól bele egy hang. Matty volt az.

- Óh, szia. –mondom, és kényelmesen a fotelra fekszem, majd beleharapok az almába. –Mi újság? –kérdezem teli szájjal. Hát, lehet hogy nem kellett volna beleharapnom.

- Ugye, tudsz a ma estéről? –kérdez vissza.

- Jah… Sajnos. –morgom, és újra beleharapok az almába.

- Akkor jó hírem van, nem kell ott lennünk  Demetriával. –erre felülök.

- Hallgatlak. –motyogom az almával a számban, amit épp akkor nyelek le, utána lelkesen hallgatok.

- Van egy Disco, azt hiszem BARLANG a neve, apa azt mondta elmehetek, nincs kedved velem jönni? –erre felcsillan a szemem. Nem szeretem a bulikat, de hogyha ez az egy lehetőség van, hogy ne kelljen Demetriával találkoznom, benne vagyok.

- Hogy a picsába ne? Megkérdezem anyát, ha igent mond, megyek, ha nem, akkor elszököm. –mondom ki.

- Hát oké, nálatok találkozunk. Szia! –köszön el.

2 óra múlva.

Még el kellett intéznem pár dolgot anyának, amíg meg nem jönnek a vendégek, a bulis kérdésre csak akkor válaszol, ha még megteszem azokat a dolgokat. Mivel már kész vagyok mindennel, örömtáncot jártam a hall közepén, hogy nem kell elviselnem egy éjszakát D… D… Demetriával…

A fekete trikóm van rajtam, egy farmer blézerrel ízesítve, a rövidnadrág rajtam maradt. Most a fürdőszobában ügyködök a sminkemmel, hogy egy kicsit partihoz méltó, elegáns, mégis szexis Peggy-t lássanak a táncparketten.

Miután kész vagyok a sminkkel és a hajammal, a csengő hangját hallom meg. Izgatottan futok be a szobámba, hogy elővegyem a kis táskámat, amibe minden szükséges dolgot berakok; szempilla spirál, parfüm, és a legfontosabb: víz. Én biztos nem fogok ott inni, ki tudja milyen drogot csempésznek bele. Szeretek a bőrömben lenni.

Amikor lépteket hallok a lépcsőn feljönni, egyre idegesebb vagyok. Gyorsan kimásztam a szobámból, és egy kulccsal bezártam. Ide Demetria nem jön, az fix!

Igazítok néhány dolgot magamon, és elindulok. Időközben egybe akad a tekintetem valakivel.

Ez Matt apja, és az én apám.

- Jó napot Mr. Parker! –köszönök neki mosollyal az arcomon.

- Szervusz Peggy! –mondja, és végigmér.- De csinos vagy!

- Köszönöm! Matty? –kérdezem az utolsó lépcsőfokon állva.

- Kint vár rád, jó mulatást! –mondja, és megfogja apa vállát. Apa ijesztő szemekkel néz rám, aztán Mr.Parker-re.

- Milyen mulatás? Peggy! Hova mentek? –kérdezi idegesen.

- Egy Barlang nevű buliba. –mondom ki óvatosan. Apa nem szereti, ha ilyen helyekre megyek. Én se, de Demetriát még jobban utálom.

- És anyád elengedett?!

- Igen. –mondom hűvös mosollyal az arcomon.

- De nem iszol. –jelenti ki. Én meg meglóbálom előtte a vizes palackot, mire büszkén bólogat, aztán kisietek az ajtón mindenkitől elbúcsúzva.

Matty a kocsijához támaszkodva várt rám. Széles vigyorral a nyakába ugrom, és szorosan megölelem.

- Szia. –mondom, és elengedem. Matty mélyen a szemembe néz.

- Szia. –mosolyodik el.

- Akkor, indulhatunk? –kérdezem.

- Hát, ha készen állsz életed első bulizására, naná! –mondja, és kinyitja nekem az ajtót. Megköszönve a kedvességét beszállok a járműbe. Amikor ő is beszállt, elindultunk.

- De alkoholt nem fogyasztok. –mondom ki, mire Matt-et elkapja a röhögés.

- Micsoda? Az alkohol alapvető kelléke a jó bulinak! Legalább egy kortyot innod kell.

- Se. Eljöttem veled egy buliba, hogy ne kelljen Demikével együtt töltenem egy éjszakát, ennyi kijár nekem. –mondom, mire Matt bólint, és a vezetésre koncentrál. Aztán néma csöndben élvezzük azt a 10 percet. A kocsi leparkol.

- Hát jó, de én annyit iszok, amennyit csak akarok. Amúgy, megérkeztünk, ez a BARLANG. –mutat egy eléggé modern épületre mellettem. Kikapcsolom a biztonsági övet, de mire rájöttem, hogy be se kapcsoltam, addigra már Matty rég a bejárat előtt várt. Gyorsan kinyitom az ajtót, Matt pedig bezárja az autót. Dús, szél fújt hajába túr, és gyengéden hátra tolja. A fehér póló, ami rajta van, csak kiemeli izmos, napbarnított karjait. A többiről már ne is beszéljünk.

A Barlang bejáratánál kifizetjük a jegyet, aztán bemegyünk.

2 óra tánc megállás nélkül, nagyon kifárasztott minket.

 Épp a pult felé sétálunk, amikor egy pasas megáll előttem.

- Hé cica! Gyere, megmutatom a kígyómat. –szól perverz vigyorral, a vállamra hajtotta a fejét. Érzem rajta a tömény alkohol szagot. Undorodva ellököm magamtól, Matty pedig mérgesen felpofozza, és menten a földre esik.

- Hülye állat! –mondja mérgesen, majd elém áll, mint egy testőr, és úgy folytatjuk utunkat a pulthoz.

- Köszönöm. –suttogom a fülébe.

Leülünk a pultra, és alig telik el pár másodperc, 3 fiú áll meg a hátunk mögött.

Ó-ó! Ezek biztos, hogy nem rendelni jöttek ide. Bűzlenek az alkoholtól. A kurva életbe!

- Baj van fiúk? –kérdezem lenézően, de ők figyelembe se véve Matty-hez fordulnak.

- Hé! Te voltál az a kis köcsög, aki leütötte a spanunkat? – a középső fiú mérges fejjel várja Matty válaszát.

- Ki a kis köcsög? A ti kis „spanotok” nagyon is megérdemelte azt a pofont, máskor ne így nyűgözzön le egy lányt, hogy a farkával henceg, és közben tök részeg. –vágok közbe, és erre az összes tekintet rám szegeződik. A középső fickó a dekoltázsomra mered. Ó bassza meg!

- Cica. Nem kell védened őt. Viszont, engem igazán leápolhatnál, ez a medve a te barlangodba akar bebújni. –mondja undorító mosollyal, és rám kacsint. Végigméri a testemet, és végignyalja a száját. Olyat lekevernék neki, de mikor felemelem a kezemet, Matty keze leelőz. A srác orra vérezni kezd, amitől rögtön kijózanodik, és be pipul.

- Ne beszéljél így vele, te pöcs! –mondja fenyegetően Matty.

- Azt mondod? És ha kihívlak, egy párbajra? –kérdezi az orrát a pulcsijába törölve, hogy hamar elálljon a vérzés.- Ha én nyerek, enyém a csaj, ha te nyersz, akkor a tiéd, pöcsfej. –na ez szép! Mintha egy plüss állat lennék.

- Matt. Ne tedd! Menjünk innen. –könyörgöm neki.

- Még mindig nem tanultál az esetből? Na jó, benne vagyok. –mondja és kezet fog az ürgével.

- Mi? Te megvesztél? –kérdezem felé fordulva. – És ha összevernek? –nyomulok hozzá, hogy csak ő hallja.

- Nyugi, nem lesz ilyen. –mondja, és a már kijáratnál álló srácok után megy. A tömeg, aki eddig táncolt, a nagy része Matt-éket követi.

Pár másodperc elteltével már én is kint állok. Matty az egyik oldalon, a srác pedig a másik oldalon. Körülöttük ott áll a tömeg.

- És itt a nyeremény! –ordítja a srác rám mutatva, amikor a többiek tapsolni kezdenek a megjelenésemre. Ijedten sétálok le a betonlépcsőn, és átgázolva a tömegen Matty-hez fúródom.

- Matt! –kiáltom, és szorosan átölelem. – Nagyon vigyázz magadra, érted? Ó, miért kellett elvállalnod ezt a szarságot? –kérdezem tőle.

- Nyugi, Peggy! Semmi baj nem lesz. –mondja rám kacsintva.  Elengedem őt.

- Na, adtál egy búcsúölelést a barátnődnek? Milyen aranyos. -gúnyolódik az ellenfél.

- Kezdhetjük, pöcsfej. –vág vissza Matt.

A harc elkezdődik. A fiú Matty felé fut, hogy elkezdje a „csatát”. Matt fejét célozza, de ő lehajtja a fejét, és a gyomrába üt. A fiú fájdalmasan a földre rogy, a közönség tombol.

Makacs tekintettel feláll, s habár mély ütést kapott, próbálta leplezni fájdalmát. Matty nem csinál semmit, csak vár. Ha egy kicsit is közelebb lépett hozzá, vagy a fejét, vagy az ágyékát célozta.

A srác még mindig nem adja fel, fájó testrészeivel visszaadja Matty-nek amit ő adott neki. De azt vagy ötször.

Ettől úgy megijedek, mert Matt egyenesen a földre esik. Nem kel fel. Oda futok hozzá.

- Matt! Matt! –rángatom.- kelj fel Matt!

- Na… Ki nevet a végén? –röhög, és felém, sétál. Megragadja a karomat, és rángatni kezd.

- Engedj el! –próbálok szabadulni. Egyenesen felé fordít, hogy a szemébe nézzek.

- Enyém vagy. –neveti.

- Azt már nem! –ordít a hátam mögül valaki. Hátra nézek, és elmosolyodom. 

Matty lerángatja rólam a fickót, és lezárja a küzdelmet egy bazi nagy öklössel az arcába ütve. A tömeg tapsolni kezd, majd visszavonul a táncparkettre.

A fiú a földön fekszik.

- Remélem, tanultál az esetből. –szól oda neki.

Aztán rám néz, de én egyre homályosabban látok mindent, forog velem a világ.
- Peg, Peg! -szól egy hang, de én becsukom a szemem.
Nem tudom, meddig lehettem eszméletlen, de amikor felkelek, nagyon megijedek. A fejem még nagyon sajog, viszont a borogatás, ami rajtam volt, kicsit enyhített a fájdalmamon. Körül nézek.
Ez Matték parti szobája. A kandalló előtt lévő fotelon fekszem, egy takaróval bebugyolálva. 
- Hé, jól vagy? - szólal meg Matt.
- Öh... Azt hiszem. - nyöszörgöm ki a választ. 
- Tessék, igyál. - nyújt felém egy pohár vizet, és egy pirulát. 
- Oh. - óvatosan felülök, és átveszem tőle. Algopyrint adott. Beveszem, majd iszok a vízből. 
- Na, jobb már? -kérdezi aggódva, és a dívány végére ül.
- Matt. Még csak most vettem be. -mondom. Egy kicsit használt, már nem szédülök, és a látásom is kitisztult.- De igen, használt. 
- Láttad legalább a győzelmemet? -kérdezi.
- Jah. Szép volt. De miért kellett elvállalnod azt a szarságot? -kérdezem idegesen, amikor begörcsöl a fejem.- Au! -mondom, és a homlokomat kezdem masszírozni. A borogatás már nincs a fejemen. Matty közelebb hajol a fejemhez, és simogatni kezdi a homlokom.
- Valakinek meg kellett mutatni annak a kis pöcsnek, hogy nem minden múlik a keménységen. -mondja, és még közelebb hajol a fejemhez. 
Már éppen hogy rajtam ül.
- Apádék meddig lesznek nálunk? -kérdezem a szemébe nézve.
- Holnap délig. -válaszol.
- Hű, akkor megint jól leihatták magukat! -mondom. A puszta gondolat is megröhögtetett, hogy belegondolok, ahogy részegen táncolnak nálunk.
- Tudod, még mindig aranyosan nevetsz. –mondja, és megcsókol.